nahátakkor persze már megint új blog, mert miért is ne, nemigaz? elvégre mindig nyitok egy új blogot, ha valami fontos változás van, és mindig elaltatok egyet, ha már túl régen írtam és túl sok minden történt. ez van. bár persze, lehet, hogy egyszerűbb lenne egyszer végre meghagyni egyet, és ha jó sokáig nem írok, egyszerűen beszúrni egy "sorry guys"-jellegű posztot, aztán gyorsan elmondani, mi minden történt. csak ugyebár én általában nem azt írom le, ami történt, hanem a véleményemet róla, és sokszor, mire újra hírt adnék magamról, a véleményem már elavult, neadjisten nincs is. szóval itten van ez az új izé, szokás szerint kisbetűvel (lustaság fél egészség, na ezért nem járok én orvoshoz ;) ), és ezennel ünnepélyesen megígérem minden kedves olvasómnak (már ha vannak még ilyenek), hogy igyekszem ezentúl kicsit rendesebben bánni a dologgal. hátha így nektek is élvezhetőbb lesz. vagy mi.

na jó, az egészet igazából az indította be, hogy ma nálam járt Artemisz, és csinált nekem hozzáférést a saját blogjához, merthogy az nekem még nem volt, és erről eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy vannak emberek, akiknek vannak gondolataik magukról meg a világról, és ezt képesek másokkal érdeklődésre számot tartható módon megosztani. nekem meg valahogy nem sikerül, legalábbis ebben a formában nem, pedig párszor már próbálkoztam. aztán meg az jutott eszembe, hogy nem is értem, miért nem sikerül, mikor még jócskán grafomán is vagyok, ráadásul igencsak szeretek a fejemben lévő dolgokkal foglalkozni. ezután pedig az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha még egyszer utoljára megpróbálnám, tiszta lappal kezdenék, teljesen elölről, és meglátjuk, mi lesz. hát, majd meglátjuk :P szóval ismételten megpróbálom a grafomániámat és az agyammal való állandó foglalkozást összeházasítani, aztán vagy összejön nekik a boldogság, vagy nem. elvégre nézzétek meg, hol tartok az előző blogban sokat (szépen és csúnyán egyaránt) emlegetett mr. Perwollal. ha az összejött (és most lekopogtam, mert még mindig nem merek rá teljesen mérget venni), bármi összejöhet, nem?  mármint ha minden igaz, összeköltözünk, és visszamegyek egyetemre (még ha csak levelezőre is), és mondjuk tavaly ilyenkor egyiket se gondoltam volna... meg azt se, hogy valaha megengedhetek magamnak egy 10 ezer forintos csizmát. na jó, nem vettem olyat, de nézegettem, és arra gondoltam, ha kicsit meghúzom a derékszíjat, vehetek is. meg azt se gondoltam volna, hogy nekem valaha egy pasi (oké, bevallom, egy BIZONYOS pasi) azt mondja, el se tudja képzelni, hogy a munkáját elém meg a (leendő) családi élete elé helyezze. most akkor összejön minden, vagy mi a f.. van? és ha igen, mit kell ilyenkor csinálni?! már azon kívül, hogy bútorhirdetéseket nézegetek és falfestékeken gondolkozom, és azon, hogy hogyan hasznosítsak egy halálcuki, karcsú téglakéményt, ami keresztülmegy a leendő konyhámon. a leendő konyhámon, az anyósomék házának az emeletén, merthogy nekem még a szerető és odaadó anyóspajtás is összejött, nem tudom, lehet hogy életemben először el fogom bízni magam... (ezúton leszögezném, hogy ebben a mondatban nem volt irónia, élek-halok a párom szüleiért, akik ismerik őket, tudják, hogy édesek, csak a magyar nyelv valahogy úgy fejlődött, hogy ha egy mondatban szerepel az "anyós" szó, annak rögtön furcsa csengése lesz.) ja meg a kémények és festékek közepette azon is filózok, hogy mikor jön ki a felv. tájékoztató, és hogy nem túl korai-e már októberben kinézni a három helyet ahova jelentkezek, mikor még azt se tudom, indítanak-e levelezőt a szakomból. és a felvi.hu pontszámkalkulátora szerint a nyelvvizsgámmal meg az érettségi jegyeimmel annyi pontom van, hogy gyakorlatilag oda megyek, ahova akarok. mert nekem még ez is összejön, SRSLY WTF??!